Fejleszd a gondolkodásod!

Éreztél már valaha ilyesmit?
• Biztosan tudtad, hogy igazad van valamiben, de nem találtad meg a módját, hogy be is bizonyítsd a többieknek?
• Vitatkoztatok egy fontos kérdésről a barátaiddal, de mindenki csak hajtogatta a magáét, és nem jutottatok közös álláspontra?
• Hallottál vagy akár használtál is olyan szót, aminek csak majdnem ismerted a jelentését, mégse vették észre a többiek, mert valószínűleg mégis megfelelően használtad?



A gondolkodás olyan, mint a sport: kell a gyakorlás, az edzés, mindig vannak fortélyok, amelyek elsajátíthatóak, egyre magasabb szintre lehet emelkedni – és még gondolkodni is érdemes arról, hogyan gondolkodunk.

Most pedig mutatunk néhány gyakorlatot, aztán döntsd el, szeretnéd-e, hogy egy Mentor segítsen neked a gondolkodásfejlesztésben!

(1) A kérdések nagyon hasonlítanak egymásra, a válaszok vajon megegyeznek-e? Mit gondolsz?

• Macska-e a vasmacska?
• Zubbony-e a kényszerzubbony?
• Virág-e a tiszavirág?
• Virág-e Tisza Virág?

Ezek a kérdések úgynevezett eldöntendő kérdések, amelyekre kétféle módon felelhetünk: az igen vagy a nem választ adhatjuk rájuk. Vagy mégsem? Nos, azt is megtehetjük, hogy mint a sokak által ismert barkochba játékban, a válaszunk IS. A válaszok attól függnek, hogy mit gondolunk arról, igaz mondatok-e a következők:

A vasmacska macska (nem igaz, még csak nem is hasonlít rá)
A kényszerzubbony zubbony. (talán igaz)
A tiszavirág virág (nem igaz, de azért kicsit hasonlít rá)
Tisza Virág virág (kimondva lehet igaz – sőt, a szép leányt sok helyen hívják virágnak, virágszálnak…)

A fentiekhez hasonló kérdésekre sokféleképpen lehet általános válaszokat keresni.

(2) A következő példa akár matematika órán is szerepelhetett volna, a gonosz szöveges egyenletek környékén. Gondold végig az egyes lépéseket, és számolás nélkül is meg tudod oldani a feladatot.

Az égigérő csodafa legalsó ágán 25 alma és 90 körte van. Alkalmanként két gyümölcsöt veszünk le. Ha egyformákat szakítottunk le, akkor egy körte nő helyettük, ha különbözőeket, akkor egy alma nő. Utolsónak milyen gyümölcs marad?

Vedd észre: az almák száma - akár egyformákat, akár különbözőeket szakítunk le - kettővel csökken, vagy változatlan marad. A körték száma - akár egyformákat veszünk le, akár különbözőeket - eggyel nő vagy eggyel csökken. Páratlan számú alma van, tehát mindenképpen alma marad a végére.

(3) Próbálj kétsoros versikét írni, ami más szavakkal mondja el az alábbiakat! (Segítség: elég, ha csak „o" és „a" magánhangzókat tartalmazó szavakat használsz!) Visszataszító külsejű, hangjegyre emlékeztető vargányát találtunk a nedvesség hatására lassan enyészetnek induló ősrengetegben.
MEGOLDÁS: a megoldás az oldal alján találod, de csak ha már nincsen ötleted!


4) Olvasd el a következő rövid történetet! Válassz ki egyet, és a kiválasztott szöveghez tegyél föl kérdéseket!
Márk és az iskola
Szandi történeteket gyárt
Szandi csűri-csavarja
Tamás bajban

Átlagos (2 szavazat)
Webes tartalom megjelenítése

A MEGOLDÁS: Kotta-forma, ronda gomba / Volt a korhadó vadonba'

Márk és az iskola

„Márk ezalatt még mindig az előbb fölvetett problémáján töprengett:
- Még mindig azt gondolom, hogy a történelem óra borzasztó. Valójában ebben az iskolában minden óra borzasztó. Ez egy borzasztó iskola.
- Tudsz jobbat? - kérdezte Tamás.
- Nem - felelte Márk. - Valószínűleg nincs jobb. Ismerek srácokat, akik magániskolába járnak, és olyanokat is, akik egyháziba. És annak alapján, amit elmondtak nekem az iskolák mindenütt borzasztóak.
- Mitől lesznek borzasztóak? - tudakolta Tamás.
- A fölnőttektől - volt Márk gyors válasza. - A fölnőttek úgy vezetik az iskolákat, ahogy nekik tetszik. Mindaddig, amíg azt teszed, amit mondanak, minden rendben van. De, ha nem, hát kicsinálnak.
Marit is és Tamást is kissé meglepte az, amit Márk mondott. De Mari egészen nyugodtan ült, mialatt Tamás föl-le járkált. Végül a fiú fölkapott egy követ, és a szemközti telefonoszlop felé hajította. Vagy fél méterrel elvétette.
- Márk - kezdte Mari- , ők csak azt akarják tenni, ami nekünk jó.
- Igen, igen - így Márk. - És te biztos lehetsz abban, hogy ők jónak fogják nevezni azt, amit csinálnak, nem számít, hogy mit tesznek.
- Szép, de valakinek csak kell vezetnie az iskolákat, és ezek fölnőttek kell, hogy legyenek, mert ők bárki másnál többet tudnak. Ugyanígy van más dolgokkal is. Te sem szeretnél olyan repülőgépen utazni, amit csak egy kisgyerek vezet, vagy igen? És nem akarnál olyan kórházba menni vakbélműtétre, ahol a sebészek és a nővérek csak gyerekek, vagy akarnál? Hát tehetünk mást, mint hogy hagyjuk, hogy a fölnőttek vezessék az iskolát, mert egyedül ők azok, akik ezt a dolgot helyesen tudják csinálni? - Mari nagy levegőt vett. Kicsit hosszú volt ez a szöveg egy szuszra.
Márk nagyon morcos képet vágott. - Nem azt mondtam, hogy a gyerekek vezessék az iskolát, ezt te találtad ki. Bár - nem is tudom -, ha a gyerekek csinálnák, talán akkor sem mennének sokkal rosszabbul a dolgok, mint most.
Tamás megrázta a fejét. - Az nem kérdés, hogy akár fölnőtteknek, akár gyerekeknek, de az iskolákat vezetni kell. Egyáltalán nem ez a kérdés. A valódi kérdés az, hogy olyan emberek vezetik-e az iskolákat, akik tudják, hogy mit tesznek, vagy olyanok, akik nem tudják, hogy mit csinálnak.
- Mit értesz azon, hogy tudják, hogy mit csinálnak? - érdeklődött Mari.
Tamás vállat vont. - Azt hiszem, hogy megértenek - felelte. - Mindenkinek, aki iskolát vezet, például meg kell értenie a gyerekeket. Azt gondolom, hogy Márknak igaza van. Sokszor nem ezt teszik. De a legfontosabb dolog az, amit nekik meg kell érteniük, hogy mi egyáltalán miért vagyunk az iskolában.
- Hogy az iskolában tanuljunk - mondta Mari.
- Tényleg? - kérdezte Tamás. - Mit illene tanulnunk?
- Feleleteket, feltételezem - lepődött meg Tamás feltételezésén Mari. Majd azt gondolta, hogy talán félreértették. - Nem, nem, visszavonom. Azt illene megtanulnunk, hogy hogyan oldjunk meg problémákat.
Márk Marira tekintett, majd Tamásra és ismét Marira. - Azt kell-e megtanulnunk, hogy hogyan oldjunk meg problémákat - kérdezte végül kissé csodálkozva -, vagy inkább azt, hogy hogyan tegyünk föl kérdéseket?
Tamás azt gondolta, hogy erre van válasza: - Azt kell megtanulnunk, hogy hogyan gondolkozzunk - mondta.
- Mi azt tanuljuk, hogy hogyan gondoljuk - folytatta Márk -, de azt sohasem tanuljuk, hogy önállóan gondoljuk. Ezek a tanárok nem akarják tudomásul venni azt, hogy nekem saját elmém van. Mindig megpróbálják a sok lim-lomot belegyömöszölni az elmémbe, pedig az én fejem nem a városi szeméttelep. Ez földühít.
- Szóval, miféle iskolába szeretnél járni? .- kérdezte tamás.
Márk hosszasan szemlélte a pázsiton a galambokat, majd ezt válaszolta: - Hogy milyen iskolába szeretnék járni? Nos, elmondom neked, hogy milyen iskolába szeretnék járni. Nem kellene az órákra bemenned, kivéve azt, amelyiken ott akarsz lenni. Így valójában érdekes, a tárgyhoz tartozó órákat kellene tartaniuk, hogy megszerezzenek téged, aki eléggé érdeklődő vagy, hogy részt vegyél. És éppen úgy, mint a múzeumban, akkor, ha valamiről többet akarsz tudni, csak annyit kell tenned, hogy megnyomsz egy gombot, és elindulna egy film, vagy bekapcsolna egy oktatógép. És minden természetismeret óra olyan lenne, mint egy jó SCI FI.
- Az a probléma azzal, amit mondasz - szakította félbe Tamás -, hogy egy csomó dolgot, amit az iskolában tanítanak, egyáltalán nem lehet érdekessé tenni.
- De biztos, hogy lehet - ellenkezett Márk. - Nézd csak meg, hogy hogyan dolgoznak a kereskedelmi TV-k! A kereskedők tényleg nagyok, és mindaz, amit reklámoznak csak egy vacak szappan darab.
Tamás fintorgott. - De ez tiszta átverés, Márk, és ezt te is tudod!
- Biztos - mondta Márk. - De a reklámszakemberek vesznek valami teljesen lényegtelen dolgot, és fölcicomázzák, és nagyszerűnek látszóvá teszik. Itt az iskolában pedig veszik a tantárgyakat - mint például a történelmet, ami tényleg nagyon érdekes -, és úgy tanítják meg neked, hogy a tananyagot unalmasnak és monotonnak látszóvá teszik.
Tamás csóválta a fejét, és csak ennyit tudott mondani: - Nem tudom, Márk, éppen azt nem tudom, hogy mit mondjak erről."

tamás bajban
„Az egész dolog meg sem történt volna, ha Tamás végig odafigyel a SZTORI (Szolnoki Továbbképző és Oktatási Rehabilitációs Intézet) délutáni óráján a természetismeret tanár magyarázatára. Lehet, hogy elbóbiskolt? Nem, hiszen valamit hallott, persze csak a messzeségből – ott is volt, meg nem is, elkalandoztak a gondolatai.
Arra még tisztán emlékezett, hogy Vermes Gábor tanár úr – akit egyszerűen csak Gábornak szólítottak – a Naprendszerről beszélt. Arról, hogy minden bolygó a Nap körül kering. Akkor vesztette el a fonalat. Egyszer csak maga előtt látta a nagy, fényes Nap képét az összes kis bolygóval, ahogyan azok állhatatosan keringenek a Nap körül.
Hirtelen azt érezte, hogy Vermes Gábor pont ránéz. Megpróbálta összeszedni magát és csak a kérdésre koncentrált.
- Tamás, meg tudnád mondani nekünk, hogy mi az, aminek hosszú csóvája van, és 77 évenként kerüli meg a Napot? Tamásnak fogalma sem volt arról, hogy miféle választ vár tőle a tanár. Hosszú csóvája van? Egy pillanatig eljátszott a gondolattal: azt fogja válaszolni, hogy egy kutyacsillag. Eszébe jutott, hogy a lánya egyszer azt olvasta neki a Gyerekek tudománya lexikonból, hogy a Szíriuszt Kutyacsillagnak is nevezik. Ám nem volt biztos benne, hogy Vermes az efféle választ fölöttébb mulatságosnak találná.
Vermes Gábornak nem volt túl sok érzéke a humorhoz, de fölöttébb türelmes volt. Tamás tudta, hogy a tanár kivárná, míg megfontolja válaszát. „Minden bolygó a Nap körül kering." – ezt mondta Gábor, és ez a csóválós dolog, ami akármi lehet, szintén a Nap körül keringett. Lehetne talán valamelyik bolygó? Úgy tűnt, ezzel érdemes próbálkozni.
- Valamilyen bolygó – volt Tamás bizonytalan válasza.
Az osztály kirobbanó nevetésére nem volt felkészülve. Bárcsak odafigyelt volna, akkor hallhatta volna, Vermes magyarázatát: „Az üstökösök, éppen úgy, mint a bolygók, a csillagok körül keringenek, de egyáltalán nem bolygók." Szerencsére éppen akkor véget ért az óra. Ám Tamás még hosszan, végig az úton hazafelé nagyon rosszul érezte magát, bántotta, hogy nem tudott válaszolni. Egészen összezavarodott. Azon töprengett, hogy mit rontott el. Még egyszer végigjárta a gondolati lépéseket. Mire alapozta a válaszát? Azt tudta, hogy minden bolygó a Nap körül kering, és ebből arra következtetett, hogy minden, ami a Nap körül kering, bolygó.
- Ó, várjunk csak! – mondta magának. – Ez azt jelenti, hogy némely dolog, ami a Nap körül kering, nem bolygó. Tehát, minden bolygó a Nap körül kering, és némely dolog, bár a Nap körül kering, nem bolygó. – És akkor felfedezett valamit, lett egy ötlete: Az igaz, hogy 'A bolygók olyan dolgok, amelyek a Nap körül keringenek.' De az a mondat hamis, hogy 'minden dolog, ami a Nap körül kering, bolygó. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a mondatot nem lehet megfordítani. Minden narancs gyümölcs.
Ez igaz. Minden gyümölcs narancs. Ez hamis, a mondatrészeket nem lehet megfordítani.
- (Igaz, hogy) Minden bogár rovar, de nem (igaz, hogy) minden rovar bogár – mondta fia tegnap este, mikor a természetismeret leckéjét kérdezte ki tőle. És Tamás folytatta a példákat: Minden tölgy fa. Ha megfordítom: Minden fa tölgy – persze, hogy nem igaz!"
Szandi történeteket gyárt

„Na végre, én jövök! Annyit kellett várnom, hogy a többiek elmondják a történetüket!
Azzal kezdem, hogy bemutatkozom. A nevem Szandi. De a SZANDI nem a valódi nevem. A valódi nevemet a mamám és a papám adta nekem. A Szandi nevet én adtam magamnak. Hogy hány éves vagyok? Pontosan annyi, mint te.
Meg tudom csinálni azt, hogy keresztbe kulcsolom a lábamat, és a térdemen járok. Apa azt mondja, úgy mozgok, mintha gumiból volnék. Tegnap este a nyakam köré kulcsoltam a lábfejemet, és kézen jártam!
Nem, a lábszáradat keresztezni és a lábfejedet a tarkódra tenni nem tudod! Vagy az egyiket, vagy a másikat lehet, de mindkettőt egyszerre nem! Vagy azt akarod, hogy perec legyen belőled?
A történetem tényleg hosszú lesz - nyugi, ülj csak jó kényelmesen. (Idén már sokkal türelmesebb vagyok, mint tavaly voltam. Tavaly még azt mondtam volna: Maradj már veszteg! Ha nem maradsz veszteg, nem mesélek. Tudok ám várni, majd közben gondolkodom.)
Jé, érdekes! Ma már nem mondok ilyesmit! Csak el akarom végre kezdeni a történetemet.
* * *
Azért találtam ki ezt a történetet, mert az osztályban mindenkinek ki kellett találnia egyet. Szeretném most elmesélni neked, hogy hogyan is találtam ki a történetemet. Először jön ez a történet, aztán annak a története, ami történt. Úgy értem, először meg kellett történnie és aztán lett a történet. Na, ez annak a története, ami történt. Szóval, hogy hogyan is volt az egész.
Amíg Málnai tanár úr azt nem mondta, hogy elmegyünk a vadasparkba egyáltalán nem is tudtuk, hogy ki kell majd találnunk egy történetet. Málnai Miska bácsi a tanárunk a SZTORI-ban (Szolnoki Továbbképző és Oktatási Rehabilitációs Intézet). Egy kicsit eláll a füle, éppen úgy, mint az enyém. De én tudom mozgatni a fülemet, ő meg nem. (Nem úgy értem, hogy ő az én fülemet nem tudja mozgatni, hanem úgy értem, hogy a sajátját nem tudja.)
Szóval, Miska bácsi azt mondta, hogy ellátogatunk a vadasparkba, és szeretné, ha utána mindegyikünk kitalálna egy történetet erről a látogatásról: azokról az állatokról, amelyeket láttunk, vagy az országokról, ahonnan az állatok érkeztek, vagy arról, hogy hogyan fogták be és szállították ide őket.
"A történet bármiről szólhat, ami eszetekbe jut egy vadasparkról" - mondta Miska bácsi.
Nagyon tisztán emlékszem rá, hogy ezt mondta. Ezért van az, hogy amikor a történetemet kitaláltam, az egyáltalán nem valamilyen vadasparkról szóló történet volt, hanem arról szólt, ami az eszembe jutott, miközben a vadasparkra gondoltam.
* * *
Óra vége előtt Miska bácsi visszaült a székére, és kis ideig a szemüvegét törölgette, majd megszólalt: "Nos, akkor még valamit szeretnék kérni - tudjátok, a vadasparkkal kapcsolatban -, valamit, amit jó lenne, ha mindenki megtenne. Szeretném, ha mindegyikőtöknek lenne egy olyan titka, amit senkinek sem árul el."
Azt mondtam: "Miska bácsi, még a legjobb barátomnak, vagy barátnőmnek sem?"
"Még a legjobb barátodnak, vagy a legjobb barátnődnek sem"' - mondta.
"Még Miska bácsinak sem?" - kérdezte Robi, és Miska bácsi azt mondta: "Még nekem sem."
Akkor jelentkezett Andi. Én őrá gondoltam, amikor a legjobb barátnőről kérdeztem. Ő a legjobb barátnőm. Azt kérdezte: "Milyen legyen ez a titok, tanár úr?"
Miska bácsi azt mondta: "Azt szeretném, ha mindegyikőtök arra a négylábúra, madárra vagy csúszómászóra gondolna, amelyik a kedvence. Ez lesz aztán a titokzatos lényetek. Ha majd végigmegyünk a vadasparkon, tartsátok jól nyitva a szemeteket! Ha meglátjátok, találjátok ki, hogyan építhetnétek be a titokzatos lényt a történetbe! A látogatás utáni napon mindenki elmeséli majd a titokzatos lényéről szóló történetet.
Olyan izgatott voltam! Mert nekem már nem kellett kitalálnom, hogy mi lehetne az én titkos állatom; nyomban tudtam. És biztos voltam benne, hogy senki másé nem lehet ugyanaz, mint az enyém. Alig vártam, hogy megláthassam!
Amikor kiléptünk az ajtón, hogy az ebédlőbe induljunk, meghallottam, ahogyan Tomi valamit súgott Katinak, azért, hogy kitalálhassa, mi lesz majd Kati titkos állata.”

Webes tartalom megjelenítése

„Úgy van, megint én vagyok, Szandi! Nem is örülsz? Úgy érted, hogy nem emlékszel rám? Hogy felejthettél el engem? Nem emlékszel a titokzatos lényemre és a titokzatos történetemre és a vadasparki kirándulásra?
Egyesek azt mondják - hallottam -, nem gondolják, hogy ez egyáltalán megtörtént, az egészet csak én találtam ki. HOGY ÉN HAZUDNÉK?
Minden rendben, nem kell mentegetőznöd! Majd, ne most. Igen, nagy különbség van a csak kitalált történetek és az igazi hazugság között. Én pontosan alkotom meg a történeteket.
Természetesen az, hogy én kitalálok egy történetet, ez nem jelenti azt, hogy jogod van a meghallgatásához. Másfelől ha jogod is van ahhoz, hogy meghallgasd, nincs kizárva az, hogy nem mondom el a történetemet. Vagy éppen fordítva: akár el is mesélhetem.
Nos, éppen most állítom össze az új történetemet. Ez nem ugyanaz, mint a titokzatos történetem: ez valami más. És szeretném elmondani neked.
Mi a címe? A címe: NÚSZ. Mi az, hogy Núsz? Hamarosan ki fogod találni. Még mindig nem tanultad meg, hogy türelmes légy?
Amellett mit nem akarsz már tőlem? Mit csináljak, egyszerre mondjam el az egész történetemet? Egy festmény talán megteheti, de a történetnek kibontakozása van, és ez időt igényel.
Szeretek történeteket alkotni, és megfigyelni azt, ahogyan kibontakoznak. Ez mindig érdekesebb, mint a más emberek által kitalált történetek meghallgatása. Különösen azok a történetek unalmasak, amiket felnőttek találtak ki a gyerekeknek. Egyáltalán, mit tudnak ők a gyerekekről? Azt gondolhatod, hogy ők sohasem voltak gyerekek.
És akkor vannak olyan felnőttek, akik megjátsszák, hogy gyerekek találják ki a történeteket a többi gyereknek. Hát nem borzasztók?
Nos, legyünk tisztességesek, néhány efféle történet egész jó. Úgy értem, vegyük azokat a kölyköket, akik nem képesek magukért beszélni: valakinek meg kell próbálnia szóra bírni őket.
Volt egy barátom, Balázs. Évekig egy szót sem szólt! Valakinek meg kellett próbálnia beszédbe elegyedni vele. Balázsnak is ki kellett találnia az ő történetét, de nem mondta el senkinek. Én olyan nagyon szerettem volna elmondani Balázs történetét. Barátnőm, Andi, azt mondja, nem jó dolog az, ha a te szavaidat valaki másnak a szájába adod. Nem látom, hogy mi ebben a rossz.
Nos, elkezdem elmondani neked a történetet: az én történetem-e ez Núszról, vagy ez Núsznak a története? Jó, ez Núszról szól, de nem pontosan az a történet, amit Núsz mondana el.
Miért nem? Nézd, minden személynek, minden helynek és minden dolognak van története, de csak ők tudják a történetüket belülről elmondani. Mi, többiek az ő történetüket csak kívülről vagyunk képesek elmondani.
Miért akarod tudni, hogy vajon Núsz kitalált-e, vagy valódi? Micsoda ostoba kérdés ez? Hát hogy van ez velem - melyik vagyok én? És veled - melyik vagy te? BIZTOS VAGY BENNE?
Igazad van, nosza, bizonyítsuk be! Bizonyítsd be nekem, hogy te nem csak egy szereplő vagy valaki másnak a történetében. Ez nem is könnyű, vagy mégis?
Mindegy, el kellett mondanom néhány dolgot, a történetem bevezetéséül neked, de honnan tudod azt, hogy én már most is nem a történetemet mondom neked? Lehet, hogy a bevezetésem éppen magában a történetemben folytatódik. Jó. EZ LEHETSÉGES, vagy nem az?"

Mentor - Tamássy Györgyi
Tamássy Györgyi